Pokolian képmutató lenne tőlem azért kampányolni, hogy középiskolás kölykök ne merülhessenek el az alaki kiképzés gyönyöreiben. Tizennyolc éven felüliek esetében ezt pont olyan elfogadhatatlannak tartom.

Azt gondolom, fegyvert fogni (és előtte az ehhez szükséges minimális ismereteket elsajátítani) egyetlen esetben megengedhető: ha másképpen nem tudunk megszabadulni az elnyomóinktól.

A honvédelem mindig a status quo védelme. A mesterséges és sokszor irracionálisan meghúzott határokban nincs semmi védendő: ezek absztrakciók. A „nemzet” pedig nem más, mint az állam ünneplős neve. Az állam hatalmi struktúra, közigazgatási egység, és kulturális-ideológiai entitás. A célja mindhárom funkciójában merőben pragmatikus.

Az első funkcióban az elitek hatalmának megvalósítása a tömegek felett. A másodikban a könnyebb kontroll. A harmadikban a hatalom folytonosságának biztosítása a szocializáció befolyásolása által.

Ezekben a célokban pontosan annyi romantika és fennköltség van, mint egy naplófőkönyvben.

Az állam jól felfogott érdeke saját védelmét tudatlan, az állam természetét és funkcióit nem ismerő fiatalokra bízni. Így szokott tenni. Minden állam.

A háborúkban különböző egyenruhát viselő fiatalok szokták lőni egymást. A különböző egyenruha annyit jelent, hogy más-más hatalmi elitek érdekeinek engedelmeskedve gyilkolnak és halnak meg.

Minden szerencsétlen egyenruhás kölyöknek (tizennyolcon innen és túl, valamint egyenruhától függetlenül) van egy közös, megkérdőjelezhetetlen érdeke. Ez nem a győzelem. Hanem a béke.

Nézz magadra: nincs eszme, amely többet érne nálad.

A zászló, amelyre fel akarnak esketni, ugyanazt jelenti, mint ezer éve. Azt jelzi, ki az urad, és semmit sem mond arról, ki vagy te. Ha letakarják vele a holttestedet, te eltűnsz alatta, mintha köddé válnál.

A föld, amit meg akarnak védetni veled, határon innen és túl ugyanaz a sár: a bakancsod talpán, a kezeden, az arcodon. A szolgaság sara.

A kultúra, amit féltened kéne az idegenektől, nem más, mint amit te szabadidődben csinálsz, mondasz, énekelsz, játszol. Te sem gondolhatod komolyan, hogy ezt egy idegen elveheti tőled. A hatalom viszont bármit megtilthat belőle.

Az elcsukló hangon emlegetett anyanyelv az, amit te beszélsz. A kötelező olvasmányok nyelve olyan, mint a kitömött állat: az egykori élőlény mementója. A parancsok nyelvéhez pedig végképp semmi közöd.

A forró hazaszeretetről szóló beszédeket hideg bírvágyból írják azok, akik minden háborún csak nyernek.

Jobban jársz, ha nem az ő iskolájukban tanulod meg: ki a testvér, ki az idegen.