Ezt a levelet és hozzá a képet kedves olvasónktól, Klupács Flórától kaptuk. Arra buzdítunk mindenkit, akinek kedve, ideje, energiája és pénze van rá: csináltasson „Éljen Eduárd!” pólót (a betűtípus, ha pont ez tetszik, a Word fontkészletei között „Old English” néven található meg). Hozott pólóval ezer-ezeröt körül van egy pólónyomtatás, sok plázában vagy hasonló helyen vállalnak ilyet. És ha úgy gondoljátok, küldjetek képeket nekünk, örömmel kitesszük. (Elnézést, ha valakit zavar a tegezés, utálok magázódni.)
Kedves Péter!
Nem szeretek posztolni, kommentálni sem, sokáig forgattam magamban az alábbiakat.
Az ebül szerzett jószág ebül elvesztését a Hír TV kontextusában hamar átugrottam magamban.
Béketűrő alkat vagyok, de múlt szerdán annyira bepöccentem, hogy erős felindulásomban előfizettem a Magyar Hangra.
Eddig leginkább Kolozsvári Szalonna diétát tartottunk, most több tétellel bővült a paletta, egyebek között a blogjukkal.
Véletlen akadtam a tusványosi cikkre és képre, elámultam a zsenialitáson.
Többekkel együtt próbáltam rájönni, miként lehetne szert tenni Éljen Eduárd pólókra.
Mivel Borókával együtt nem kívánják beindítani a pólóbizniszt – ezzel a szürkeállománnyal amúgy tök jogos, hogy mással töltik az időt –, hát csináltattunk magunknak, tüntetési viselet gyanánt. Az átvételnél kérdezték, lánybúcsúra lesz-e. Mondtam, valami olyasmi.
Mivel épp nincs tüntikeszezon, egyelőre futunk benne, ha úgy jön ki a mosás.
Még engem sem nem vertek meg, de volt, aki mosolygott, hiába, Istvánmező már csak ilyen hely.
Nem tudom, számít-e, de van ebben a városban egy pályatévelygő biológia-angol szakos tanár/fordító és a hasonszőrű biológus kolléganője, akik, mivel maguk mögött hagyták a magyar tanügy, illetve kutatás virágos mezejét, megengedhetik maguknak, hogy csak így meglibbanjanak, és tiszteletből meg lázadásból, teljesen öncélúan (csajos) pólót nyomassanak maguknak.
A mi kis tétékás kocka fejünkben a valóság pont úgy képeződik le, ahogy az önökében, csak nem szorult belénk elég tehetség ahhoz, hogy szavakba öntsük, pláne így.
Nyilván súlyos jellemhiba, de azzal áltatom magam, nálam magasan van a mérce.
Önök nevetve, erőlködés nélkül átviszik. Köszönet érte.
Üdvözlettel:
Flóra
