Kimondjuk!

Éljen Eduárd!

Éljen Eduárd!

Zászlón a lyuk

- A nemzeti óvodák apropóján -

2018. augusztus 07. - Konok Péter

majus.jpgHetedikes vagy nyolcadikos lehettem, mikor az iskolánk feladatba kapta: jelmondat leszünk.

Jelmondatnak lenni kétségkívül komoly dolog. Zászlóba szövetnek lenni, fennen lobogni, ilyesmi.

Május elsejére készülődött az ország, virsliket csomagoltak, söröket rekeszeltek, az óvodások színezték az obligát (vörös és piros-fehér-zöld) papírzászlócskákat, a tűzszerészek még egyszer átvizsgálták a dísztribünt a Felvonulási téren. Mi pedig gyakoroltunk. Igen frappáns május elsejei jelmondatnak kellett lennünk, miszerint "Éljen május elseje!", nem kell az ilyesmit túlcifrázni, cipőt a cipőboltból, ideológiát a gyorstalpalóból, a jelmondatok tükrözzék dolgozó népünk valóságát, elvtársak.

Valami focipályán gyakoroltunk, fehér papírlapokat kellett sípszóra felemelni, sípszóra leereszteni. Nem egy bonyolult feladat. Ennyit igazán megtehettünk a Hazáért.

Baromi meleg volt akkor is, április végi koranyár. A tanárok, és a párttól, vagy a KISZ-től, vagy a Hazafias Népfronttól, vagy a franc tudja, honnan érkezett megfigyelő elvtársak izzadt, vörös fejjel rohangáltak, a tornatanár hörögve sípolt, mi meg verítékezve emeltünk-engedtünk, emeltünk-engedtünk vég nélkül. Unalmas volt. Idétlen.

Lehet, hogy messziről szép, érdemes dolog egy rakás gyerek, akik hirtelen, mintegy varázsütésre jelmondattá jelentésednek, de belülről nézve kínos marhaság. A franc akar egy bit lenni egy kétbites üzenetben.

A felkiáltójelben voltam a pont része. Illetve, lettem volna. Mikor eljött a nagy nap, inkább a Százlépcsőre mentem bóklászni (a Százlépcső a kőbányai sörgyár alatti bozótos, rekettyés terület, gyerekkorom egyik fontos színtere volt, a mi Grundunk, jóval nagyobb, mint az a híres Grund). Foghíjas lett a felkiáltójel.

No, nem hiszem, hogy ebbe rokkant bele az addigra már eléggé gyengélkedő nemlétező szocializmus, de valahol mégis. Nem az én hiányzásomba, persze (senki sem vont felelősségre; valahogy összébb zártak a többiek, vagy beállt egy tartalék, nem tudom, meg amúgy is - valójában a kutyát nem érdekelték ezek a feliratok, sem a tribünön szenilisedő-integető elvtársakat, sem a tribün előtt a sörsátrak felé masírozó, spontánul kirendelt szélesebb néptömegeket).

A rendszer a teljes érdektelenségbe fulladt bele. A jelentésnélküliségbe.

Abba, hogy egyre többen mondták ki a varázsszót: "leszarom ezeket". Előbb csak összezsugorodik a pont a felkiáltójel alatt. Aztán eltűnik egészen, majd vele tűnik a felkiáltójel is. Nélküle a dacos jelmondat tétova kijelentéssé kopik, enyhe kérdő felhanggal. Aztán a szavak is kifakulnak, és végül, mint Alice cheshire-i macskájánál (Kosztolányi fordításában: Fakutya), csak egy vigyor marad, vagy egy vicsor, de már fogatlan, lóg a levegőben.

Nem megyek - ez a legfontosabb döntés. Nem veszek részt a játékaikban. Nem küldöm vissza az íveiket. Nem legitimálom a választási színjátékaikat, népszavazásaikat. A nertársak beszéljenek üres előadótermekben arról, hogy "mit tehetünk a Hazáért". A nertársak tehetnek egy szívességet.

Nyilván nem elég a passzivitás, sőt. Aktívan kell passzívnak lenni. Semmiféle párbeszédet sem folytatni a hatalommal (számukra amúgy is monológ a párbeszéd, kérdéseik kijelentések). Ellenállni, leleplezni, széttrollkodni, nevetségessé tenni, felháborodni, gátolni. Szervezkedni, beszélni, vitatkozni, a magunk ügyéért magunknak együtt kiállni. 

De nem az ő szabályaik szerint játszani, nem lenni pontnak a felkiáltójeleikben. Legyünk hiány, legyünk lyuk a zászlón, mint 1956-ban. Mert a lyuk nem hiány, hanem többlet. Több lett az a zászló egy pillanatra, mert a lyuk volt az igazán fontos, nem a nemzetiszín szövet. 

Nélkülünk ezek semmik. Mi vagyunk a szájukban a szavak.

Némítsuk el őket.

A bejegyzés trackback címe:

https://eljeneduard.blog.hu/api/trackback/id/tr3614166779

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

kisa 2018.08.07. 15:06:58

Szerintem a nevetségessé tétel a legjobb módszer, azt nagyon nem bírják. Ezért is rühellik a kutyapártot annyira. Én meg ezért bírom őket, többek között.

Budapest a kutyaszar városa 2018.08.07. 21:01:31

Nagyon hiányzik Hofi ! Az agymosásra vevő vidék talán nem fajzott volna így el.

nick papagiorgo 2018.08.07. 21:26:14

Azért azt a szolid különbséget felvetném, hogy "akkor" volt egy csomó ember, aki szeretett volna valamit tenni, csak nem lehetett neki.
Most meg van egy csomó ember, aki tehetne valamit, csak nem szeretne.

Aztán majd megérti, akinek meg kell :)

morph on deer 2018.08.07. 21:26:27

Ráadásul bölcs vezérünk most pont egy olyan “harcot” - az ő harcát, azaz ‘sein kampf’ - hirdetett meg, ahol ők szinte teljesen fegyvertelenek!

Ebben semmi különös nincs amúgy, hiszen mára már minden realitásérzéke elhagyta, ahogy sorra búcsút mondanak egyéb emberre emlékeztető értékei is, de ez valami egészen sajátságos, ugyanis “kulturharc” a meghirdetett hadjárat neve orbánusul!
Mondhatni: ‘kulturkampf’ - ha stílszerű, azaz az eszmeiséghez illő kifejezést szeretne használni az ember.

Egy dolgot felejt csak el ez a többszörös életnagyságú egóval megáldott egyszerű gyermeke ‘a népnek’, nevezetesen: kultura még a kulturharchoz is kell!
Bizony!

Methogy kultura ellen csak kulturával, - ellenkulturával, ha úgy tetszik - lehetne “harcolni”, de könyörgöm, igazából az ellenkultura is kultura, csak másféle!

Ilyen meg, - csodák csodája,- nem áll rendelkezésére orbánnak, sem a NER egészének, és ez nem is fog változni, míg világ a világ, hiszen egymást kizáró fogalmakról van szó!

Na ezért mondtam, hogy ez esetben orbán fegyvertelenül száll harcba!
És ez még akkor is így van, ha az ismereteinek és arroganciájának köszönhetően ezt másként hiszi..!

Végül is nem csoda, hisz szerinte magyar foci is van, szóval innentől bármi megeshet, nem?
:)

anyadmajma 2018.08.07. 21:26:35

@Budapest a kutyaszar városa: Hofi nagyon hiányzik. Legalábbis a stílusa. Valahogy azóta sincs még hasonló sem. Esetleg a Hadházy lenne a stílus, de a mondandó meg nagyon hiányzik belőle..
De ne áltassuk magunkat, nem a Hofi miatt borult a bili. Igaz, ő is egy napsugár volt a szőlőszem életében....

fifibá55 2018.08.07. 21:44:15

Bizony, végzetes hiba volt, hogy a "leszarom" attitűdöt hagyták elterjedni, Grósz Károllyal lett volna még egy esélye a túlélésnek, de a nyámnyilák visszariadtak, hogy kissé kemény kézzel tervez rendet tenni. A szomszédban a foltosfejű meggondolatlansága sem kedvezett a részben kiforratlan tervek végrehajtásának.

nick papagiorgo 2018.08.07. 23:40:33

@morph on deer:
egyszerűen hihetetlen, hogy emberek mennyire nem képesek felfogni semmit :)

Az Orbán és - mondjuk így pl. Soros - közti harc egész egyszerűen kultúrák vagy életfelfogások harca. Orbán képviseli kb a "hazafias/keresztény"vonalat, a többiek meg a "liberális/multikulti" vonalat.

Nem akarom én eldönteni, hogy melyik a jó, vagy melyik a rossz. Erre vannak a népszavazások, választások, a legutóbbin a másodikat - Horn Gábor egykori SZDSZ-es ügyvivő szavaival - kb elküldték a picsába.

Elismerem, hogy ez sokaknak fáj, meg nem "kultúra" - attól még az, ha nem ismerjük be, akkor is. Magyar foci sincs, semmi sincs :)Legegyszerűbb mindet tagadni, ugyebár.

Konok úr bolgbejegyzése ott sántít, hogy a Kádár-kornak nem volt saját kultúrája (a szovejetektől vették át). A Kádár-rendszert az ún magyar nép egy perc alatt megdöntötte volna, ha nem állnak mögötte a ruszki fegyverek. Orbán ún. "diktatúrája" (tudom, hogy tetszik ez a szó) abban különbözik ettől, hogy azt a magyar nép bármikor megdönthetné, ha akarná. Erre eddig legalább 2 lehetősége volt, 2014-ben meg most. Még sem tette.

Nem ártana elgondolkodni rajta, hogy miért nem. Mert ha nem gondolkodunk rajta, nem fogják megdönteni sohasem - a tények bebizonyították, hogy a kesergés meg a nettó fikázás ehhez elég kevés lesz :)
süti beállítások módosítása