Napokon keresztül érkeztek a külföldön élő és dolgozó Románok Bukarestbe, hogy a kormány ellen tüntessenek: könnygázzal és vízágyukkal oszlatta a tömeget a csendőrség. Bár évek óta tart a tömegtüntetések sorozata, ilyen heves összecsapásokra a román sajtó szerint nem került sor, több, mint negyvenezren követelték a kormány lemondását a hétvégén.
A kormány- és korrupcióellenes tüntetést eleve nem tüntetésként, hanem „forradalomként” harangozták be, Románia szerte, és külföldön is több városban csatlakoztak a tiltakozók: a szervezők (akikről végül nehéz eldönteni, hogy kicsodák – a bukaresti demonstráció előtt ugyanis több szervezet, így a Románok Világszövetsége, visszakozott) direkt a nyári szabadságolások idejére hirdették meg. Akkorra, amikor a külföldön élők közül a legtöbben hazalátogatnak. Nagyon sokan jöttek, olyanok is, akik nem a családlátogatásért, nem a hazai vakációért utaztak, hanem kifejezetten tüntetni.
Évek óta azt látni Romániában, hogy van egy demonstrációs verseny, az augusztusi lázadás sem előzmény nélküli. Pont egy hónappal ezelőtt a román szociáldemokrata párt, a PSD szervezett a magyarországi békemenethez nagyon hasonló szimpátia tüntetést, amelyen a felvonulók (becslések szerint több, mint százezer ember) a jelenlegi román kormány támogatásáért mentek utcára.
A júliusi demonstráció léptéke, az akkor elhangzott militáns beszédek sokkolták az ellenzéket, azóta permanens kampány zajlott és készült a revans: elsősorban külföldön. Már a legutóbbi elnökválasztáskor is egyértelmű volt: jelenleg a mérleg nyelve a Románia határain kívül élő és dolgozó román állampolgárok közössége. Rajtuk múlott Klaus Johannis megválasztása, ők lehetnek a belföldön kiválóan mozgósító szociáldemokraták ütőképes ellenzéke. Évek óta folyik az úgynevezett diaszpóra politikai szervezése, a külföldi pártszervezetek létrehozása, a külföldi mozgósítás, kampány, és évek óta árgus szemmel figyeli a teljes romániai politika: elég gördülékenyen, átláthatóan folynak-e a választások a külföldi körzetekben.
Az elmúlt hetekben bizarr jelei voltak annak, hogy a román békemenet ellentüntetői minden eszközt bevetnek, hogy ellensúlyozzák a százezres kormánydemonstrációt. Fénysebességgel terjedt a „muie PSD” szlogen (szopd le, PSD) amely legváratlanabb helyeken jelent meg: sárkányrepülősök az égen lobogtatták, a graffitisek minden elérhető felületre felfújták. Egy Svédországban élő román állampolgár pedig „muie PSD” egyéni rendszámtáblát csináltatott kint, azzal érkezett haza Romániába (a hatóságok először elvették, majd visszaszolgáltatták a rendszámtáblát– az egész ország ezen a közjátékon szörnyülködött, illetve röhögött).
A demonstráció előtt pár nappal pedig azt is látni lehetett: nem csak vicceskedni fognak a tüntetők, hanem elmennek addig, ameddig lehet. Már a múlthét közepén szállingózni kezdtek a demonstrálók Bukarestbe Európa és az ország minden szegletéből: a legaktívabbak az ország északi határvidékéről, Máramarosból útnak indulók. Máramaros hagyományosan az egyik legtöbb külföldön dolgozó vendégmunkás otthona, és itt a legrégebbi a „diaszpóra” szervezés. A tüntetéseket biztosító csendőrség közleményt adott ki a demonstráció előtt, hogy fokozott jelenléttel biztosítja a közintézményeket, és fellép minden rendbontás ellen. A fővárosi és az országos média viszont a csendőrség korábbi tüntetéseken tapasztalt visszaéléseiről cikkezett, és arra figyelmeztették a résztvevőket: a rendfenntartók erőszakos fellépése várható most is.
Minden a forgatókönyvek szerint alakult: valóban voltak összecsapások, a tüntetők (a nem hivatalos szervezők szerint provokatőrök) üveget, petárdákat dobáltak, megtámadták a csendőröket (egy csendőrt és egy csendőrnőt maguk a demonstrálók mentettek ki, miután támadóik ellopták fegyvereiket és ütlegelni kezdték őket). A rendfenntartók pedig könnygázzal és vízágyukkal fékezték meg a tömeget. A katasztrófa elhárítás szerint 440 ember sérült meg (köztük 24 csendőr). Az erőszakot elítélte Klaus Johannis is – noha a diaszpórát klasszikusan az államelnök támogatójaként tartják nyilván Romániában – és ügyészségi kivizsgálást kért.
Az eltelt napokban egyértelművé vált: tovább hasad a román társadalom, az „unió” évében, azaz az 1918-2018-as centenárium évében egyáltalán nem egységes az ország. Továbbá: az is egyre nyilvánvalóbb, hogy a Romániai társadalom elvándorlása (amely a legsúlyosabb léptékű az európai tagállamok közül) kezeletlen társadalmi feszültségekhez vezetett, és ez nem oldódik meg magától. Hiába a hazaküldött valuta (az Eurostat adatai szerint a csatlakozás óta több, mint 31 milliárd eurót küldtek haza a kint dolgozó romániaiak), az így szerzett viszonylagos szociális biztonság, stabilitás nem orvosolja a legsúlyosabb romániai társadalmi gondokat. Nemzedékek nőttek fel szülők nélkül az elmúlt évtizedben, munkaerőhiány és agyelszívás miatt válik működésképtelenné az ország, amelynek állampolgárai külföldön kénytelenek élni dolgozni. Románia "magán kívül van" több, mint egy évtizede.
Az elmúlt napokban a kint dolgozókkal készített drámai interjúk-riportok tucatjait sugározta a média: az emberek sem azt nem tudják, nem akarják megbocsátani, hogy külföldre kényszerültek, sem azt, hogy a romániai bürökrácia akadályozza a kapcsolattartást az otthonmaradókkal, sem azt, hogy késik az államreform, a stabilizáció és ezért nehézkes a visszatelepedés.
Azt is látni, hogy úgy a kormánypárti, mint az ellenzéki demonstráció egyaránt a nacionalizmus erősödéséhez vezet: mindkét tábor a nemzet letéteményeseként, az „igaz románok” képviselőjeként lépett fel, mindkét tüntetést román zászlókba, nemzeti jelképekbe csomagolták a szervezők (az utóbbin még a Dák farkas papírmasé figurája is megjelent – igaz együtt az Uniós lobogóval).
A 2016-os választásokat követő tüntetéssorozatok alatt mindenki arra számított, hogy csökken a demonstrációs kedv, apad az utcán jelen lévő tömeg. Nem ez történt. A kormány is, az ellenzék is egyre profibb eszközökkel viszi az utcára az embereit évek óta, egyre nagyobb a politikai aktivitás, egyre radikálisabb a fellépés. Csak a társadalmi konszenzus és megbékélés esélye csökken tüntetésről tüntetésre.
(A poszthoz használt kép a tüntetésről Liviu Florin Albei kolléga ajándéka az Éljen Eduárd számára. Kövessétek a fotóit ( Liviu Florin albei/Inquamphotos ), az egyik legjobb krónikása annak, ami Bukarestben látható)
