Kimondjuk!

Éljen Eduárd!

A felvilágosodás mátrixai

- Történeti vonalak -

2018. augusztus 31. - Konok Péter

constellations.pngVannak ezek a gyerekeknek való feladatok, biztos ismeritek: pontokat kell összekötni, hogy a végén valami ábrát kapjunk, egy cicát, egy autót, egy mikiegeret, egy márkavédjegyet.  

A pontokat a feladatot készítők akkurátusan sorszámozzák, az ábra csak akkor jön ki, ha a sorrendet éppoly akkurátusan betartjuk. De persze máshogy is összeköthetjük a pontokat, más ábrákat is kaphatunk, ha a saját szándékainknak megfelelően húzzuk a vonalakat – sőt dönthetünk úgy is, hogy találomra dolgozunk, és egyáltalán nem törődünk a végeredménnyel, aztán majd ha elkészültünk, abba beleképzelünk valamit. (Ez a legnehezebb amúgy, dafke koncepció nélkül húzogatni, mint ahogy nehéz kapásból halandzsa-szöveget mondani, hacsak nem politikus az ember.)

Minél több a pont, annál több a lehetőség. És annál több a lehetséges koncepció. Valójában magunkat helyezzük el a pontok szövevényes koordinátarendszerében, az eredményt mégis valamiféle objektív létezőként, a pontokba eleve beleírt-rögzített fátumként kezeljük, mint a szobrász, aki belelátja a márványdarabba a kész művet, és tulajdonképpen csupán a felesleget kell lefaragnia róla. A pontok jelentést hordoznak, de a jelentést mi adjuk nekik.

Gondoljunk csak a csillagképekre: csillagok adott konstellációiba mindenki mást képzelt bele; amit nomád, szekerező népek szekérnek láttak, az letelepedett, leveskedvelő népek számára merőkanál volt, vadászó népek számára roppant égi medve – aztán ezekre a képzetekre történetek, mítoszok rakódtak, a kollektív tudatban rögzültek az égi ábrák.

És most képzeljük magunk elé a legegyszerűbb feladatot: csak két pontunk van, azokat kell összekötni. Persze, itt is vannak alternatívák, a legegyszerűbb, közvetlen egyenestől a legkacskaringósabb kerülőkig, de van egy kiindulópontunk, és van egy végpontunk. És csak egy vonalunk lehet.

Sokak szerint így működik a történelem. Ok-okozat, egyszerű, frappáns. Ami előbb áll a kronológiai vonalon, meghatározza a későbbi pontot. Logikus, de hamis, illetve csak egy igazság a számtalan lehetőség közül.

Persze, az egész erről a felvilágosodás-halandzsáról jutott az eszembe (ugye? könnyű kapásból halandzsázni, ha az ember politikus!), arról a végtelenül egyszerű gondolatról, hogy bizonyos eseményekből, jelenségekből tetszőlegesen (önkényesen rögzítve) bármit levezethetünk. Ha két pontunk van, egyetlen vonallal összeköthetők, és az a vonal kétségkívül létezik, hiszen berajzoltuk. A sematikus kronológiai szemlélet szerint a felvilágosodásból levezethetjük a későbbi diktatúrákat, vagy akár az emberi civilizáció szimbolikus mélypontját, a holokausztot is, de persze bármi egyebet éppúgy: a szintipopot, az elektromos orrszőrnyírót, a holdraszállást, az atombombát, Woodstockot, vagy a világos és tiszta pilzeni jellegű sört. Bármit.

Ez a fajta gondolkodás soha nem a történeti események valódiságára, a kapcsolatok és kontextusok rendszerére jellemző, ha úgy tetszik nem a tárgyára, hanem a szemlélőre, arra, aki a vonalat behúzza, a pontokat a maga számára kijelöli. Bölcselkedő népek bölcseletet látnak a felvilágosodásba, tudományoskodó népek a tudomány felvirágzását, a középkori (amúgy szintén csak elképzelt, kitaláltan középkori) rend után sóvárgó népek Isten halálát és minden baj eredőjét, diktatórikus hajlamú népek pedig diktatúrákat. Vagy akár szekeret, merőkanalat, roppant medvét: minden és bármi lehetséges.

A történelem viszont végtelen számú pontból áll, egyidejűségekből, párhuzamos és merőleges fejlődésekből és visszafejlődésekből (a fejlődést képzelhetjük afféle vektornak, de – felejtsük el kicsit a klasszikus kapitalizmus diadalittas és önhitt pozitivizmusát – semmiképpen nem érdemes morális értékeket rendelni hozzá), hatásokból és ellenhatásokból, akár nem is érintkező idővonalak végtelen szövedéke (és még ez a „szövedék” is csak egy metafora). Bármiféle vonal, amit belehúzunk, a mi vonalunk, ránk jellemző. A történelemnek nincs sem iránya, sem célja, a kauzalitás mindig esetleges, csak visszamenőleg értelmezhető, ahogy azt is csak akkor mondhatjuk el, hogy „lekéstem a vonatot”, ha már a peronon átkozódva bámulunk a kihúzó szerelvény végzárlámpái után.

Persze, ez nem jelenti azt, hogy az értelmezések értelmetlenekké válnának. Ha rendszert álmodunk a csillagokba, lesznek hozzá történeteink is, és ezek adekvát történetek. Szekér, merőkanál, medve. Alakítani akarjuk a világunkat. És itt válik érdekessé, hogy miféle vonalakat huzigálunk, és miért. Az értelmezések jelölik ki a lefaragandó felesleget, ahogy a szobrász vésője dolgozik, vagy ahogy a történelem fáját vágva hullik a forgács.

Hogy ki mit tekint forgácsnak, az általános szempontjából lényegtelen. Hogy egy hatalom mit (kit, illetve kiket) tekint forgácsnak, életbevágó lehet. Ha a vonalak irányvonalakká válnak, nagy bajban vagyunk. Az irányvonalak mindig tévesek.

Reggel úsztam a Balatonban. A ködös-zöld derengésben ott hánykolódott egy katicabogár. Gyerekkoromban úszás közben mindig a fejünkre tettük a katicákat, kivittük őket a partra, afféle rituálé volt ez (én a krumplibogarakat is kimentettem, részint mert igen csinosnak találtam őket, részint mert nem szeretem a krumplit). Most előszörre elúsztam a katica mellett. Nem igazán tűnt fontosnak. Aztán mégis visszafordultam, a fejemre tettem. Behúztam egy vonalat, ha úgy tetszik. Így is, úgy is lehetett volna, mindegy.

Mindegy?

Egy katica életének semmi jelentősége. Egy katica élete az egész univerzum. Ha megértjük, hogy ez a két mondat valójában ugyanazt jelenti, valamit megérthetünk a történelemből is.

És akkor talán átgondoltabban húzzuk majd a vonalainkat.

A bejegyzés trackback címe:

https://eljeneduard.blog.hu/api/trackback/id/tr914213931

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ad Dio 2018.08.31. 20:35:38

Ez a kis cukiskodó levezetés PONT olyan erős, mint a felvilágosodás pozitivizmusa vagy épp a keresztények teleológiája... kb. semennyire. A világtörténelem (jelentsen ez akármit), értelmezhetetlenül összetett, feldolgozhatatlanul bonyolult. Ezért BÁRMI amit állítunk róla, csak egy hitet fejez ki. Akár azt állítjuk, hogy van célja, akár azt, hogy nincs, valójában csak egy benyomásunkat közöljük, más néven hitet vallunk. Nincs ezzel baj, csak nem szebed soha szem elől téveszteni...

Picit olyan ez, mint Isten létezése. hihetünk benne, hogy van, meg hihetünk benne hogy nincs. ha azonban nem akarunk hinni semmit, akkor csak azt mondhatjuk, hogy a kérdés eldönthetetlen. Isten létezése vagy nem létezése PONT azonos valószínűségű.

Ez alapján a világnak a célja is - korrekt agnosztikusként bizonyossággal kijelenthető - vagy van vagy nincs :-).

Picit mélyebbre haladva azért meg kell jegyezni, hogy az emberek - különösen is a nyugatiak - nem nagyon tudnak cél és okság nélkül tekinteni a világ folyására. Valahogy a vérünkben van, hogy "van értelme a létezésnek" (jelentsen ez akármit is).

socksnake 2018.08.31. 21:44:22

Tok jo, hogy Konok Peter folismerte, bolcseszkent elemi felelossege kitorni a humanertelmisegi gettobol, es beszelni az embereknek arrol, hogy miket gondolnak emberek mostanaban mondjuk a tortenelemrol.
Nagyon tisztelem erte, es talan mindig szegyenkezni fogok, hogy en ezt nem tettem meg, hanem szogre akasztottam ezt az egeszet, es elovettem egy masik identitasomat, ahol (jobbara, latszolag) vedve vagyok az orbanista mocsoktol.
Ha jobban tudnam csinalni, mint o, akkor azert kritizalnam persze :)

korovjev 2018.09.06. 09:44:19

@Ad Dio: Én azért szeretek Konok Pétert olvasni, mert tükröt tart elém, mennyire el vagyok telve a saját eszemmel, pedig voltaképp semmit sem tudok. Ezt „cukiskodással“ nem lehet elérni, ehhez bölcsesség kell, méghozzá szókratészi.
Persze hogy lehet mindent, Isten létét, a dakszli engedelmességét, a világ értelmének valószinűségét vagy Lenin legközelebbi budapesti látogatását is a vagy igen vagy nem ötven százalékos esélyére redukálni.
Ennek alapján azt hiszem el kellene kezdenem lottózni, hiszen minden második héten nyerni fogok. Ezt el lehet jópofizni de ha fogadnom kellene Isten létére, vagy arra hogy Lenin beesik a Kétlyukúba a moszkváson egy unicumra, akkor inkább ellene fogadnék.
A történelem sem hit kérdése.
Emlékszem mennyire szerettem Asimow „Alapítvány- trilógiáját“, lenyűgözött a Hari Seldon féle történelem értelmezés, ami még meglehetősen pontos jövendőmondásra is használtak. De hát ott is csak trendeket jósoltak, az egyén vagy kisebb csoportok sorsa nem volt pontosan előrejelezhető.
A történettudomány is tudomány, vagyis a hithez semmi köze, hacsak nem a 2 x 2 = 4 valósnak tartását is hitnek nevezzük. Nem más mint tények értékelése és értelmezése, visszakanyarodva KP indulására „connecting the dots“, a maga angolszász értelmezésében. Persze a történészeknek sokkal nehezebb dolguk van mert dokumentumokat és artefaktokat könnyebb hamisítani, mint mondjuk a fény elhajlásának mérését egy napfogyatkozáskor.
Vannak okok és okozatok, és vannak célok is egy olyan világban, ahol többé kevésbé gondolkodni képes (vagy képtelen) állatok élnek. A bevásárlócédula megírásától Hiroshimáig nagy a szórás.
A napraforgóolaj kiöntése viszont fikció.
A világegyetemnek imho se célja, se emberi mértékű értelme. Da a mi életünkben van ok és okozat, cselekedeteinknek van következménye. Pl. hogy egy katicát kiemelünk a vizből vagy sem.
(Mellékesen, én a krumpibogarakat nem csak a snájdig öltözetük miatt mentettem, hanem azért is mert Amerikából jöttek, és micsoda pech lenne a Balatonba fulladni miután átkeltek az óceánon)

Ad Dio 2018.09.06. 10:44:49

@korovjev:

"A világegyetemnek imho se célja, se emberi mértékű értelme."

Ez egy fontos és pontos megfogalmazás: hiszed azt, hogy a világegyetemnek se célja se értelme nincsen. Ok. Én csupán arra világítottam rá, hogy ez csupán egy hit, mivel nem valami evidencián, vagy pozitív tapasztalaton alapul, hanem egy csupán egy vélekedés (humble opinion :-) ).

"De a mi életünkben van ok és okozat, cselekedeteinknek van következménye. Pl. hogy egy katicát kiemelünk a vizből vagy sem."

Elnézést, de allergiás vagyok a cukiskodásra :-/. Francokat. Gondolkodjunk következetesen: ha és amennyiben a világnak sem célja sem értelme, akkor tökéletesen mindegy hogy mit csinálok a kis cuki katicácskával. Ha ugyanis nem menetem ki a vízből, megeszi egy hal, vagy éppen a vízben élő bacik legnagyobb örömére elpusztul és lebonthatják kedvükre. Joccakát.

"Ennek alapján azt hiszem el kellene kezdenem lottózni, hiszen minden második héten nyerni fogok. Ezt el lehet jópofizni de ha fogadnom kellene Isten létére, vagy arra hogy Lenin beesik a Kétlyukúba a moszkváson egy unicumra, akkor inkább ellene fogadnék."

Picit összekeverted a dolgokat. Isten létezése (ahogy a nem létezése is) bizonyíthatatlan. Isten egy feltételezés, egy hipotézis, de olyan speciális fajta, amit soha nem lehet bizonyítani. Nb. a gondolatainktól független külvilág ugyan ez az eset, de ezt most ne is hozzuk ide, mert messzire kanyarodnánk.
Isten létezésének esélye így PONTOSAN 50%. Vagy van, vagy nincs. Lenin létezése egy történelmi tény, amint a halála is. Innentől az, hogy fizessen neked egy fröccsöt a jó öreg tömeggyilkos tetű, pont 0. A lottó 5-ös-höz rendelhető egy valószínűségi szám, ami alapján pontosan meg lehet mondani az esemény valószínűségét. Annak idején amikor Édesapám a szerencsejátékokkal kapcsolatban nevelt minket, együtt ki is számoltuk a valószínűséget (1:43,95x10(6) ) ahogy kiszámoltunk más szerencsejátékokat is. Vicces volt. Nem lettem szerencsejátékos :-).

"a fogadnom kellene Isten létére"

Ezzel semmi baj nincs. Ez a Te hited. Valamiféle "gyenge" ateizmus. Nem vagy bizonyos a dolgodban, de azért inkább nem.

korovjev 2018.09.06. 12:30:32

@Ad Dio: Igen, udvarias fogalmazás, imho. Azhogy a világnak van teremtője és létünknek magasabb célja, épp olyan opinion sajnos az a tapasztalatom, hogy a hívők ezt nem annyira humbleon hirdetik.
Lehet hogy a cukiskodásra allergiás vagy, de hát az, hogy kimentem a katicát nem annyira a katicára van mérhető hatással, hanem rám. (keresztény apám, aki szintén mentett izeltlábuakat is amellet hogy piszok jó sebész volt azt mondta ilyenkor: az is Isten állatkája. Lefordítva, kedves cukorallergiás, éppen úgy alanya lehet a könyörületnek, mint az öreg néni, akit te valszeg allergiád ellenére is átsegítesz az úton.) Isten létezésének (vagy a szeplőtelen fogantatásnak) a valószínűsége éppen olyan pontosan 50-50 mint Lenin betérése a krigmibe. Ugyanis bizonyítékok a létére nincsenek, csak éppen nem lehet 100% osan kizárni, hogy mégis. Talán most ne játsszuk végig az egész sort Anselmustól kezdve. Ami a híres Pascal féle fogadást illeti a négyes táblájával és azzal a premisszával, hogy ha hiszek nem veszthetek, csak nyerhetek, az bizony egy alapos átverés: persze hogy elvesztek valamit, az önrendelkezésemet az egyszeri életem felett. Vagyis az egész életem. Inkább fordítva mondanám, ha az Isten valóban létezik és valóban olyan, hogy a tetteim és nem a térdencsúszás alapján ítél meg, akkor ha tévednék is a nem- létében, nem ér kár a halálom után. Ha már allergiákról beszélünk, én arra vagyok allergiás, ha valaki az ateizmusra azt mondja, az is valamilyen hit. Jelenlegi tudomásom szerint nincsen Isten, és ebben meglehetősen biztos vagyok. Annak a valószínűsége, hogy valaki valamiféle bizonyítékkel előáll, quasi zero. Kb. olyan biztos vagyok benne mint pl. az abszorpciós egyenletben vagy a vöröseltolódásban.
Elmélkedhetünk még itt egymás nézeteiről, hogy ki mit gondolt, de a kiindulás az bizony KP blogja és a blog (nekem legalábbis) arról szól, hogy a történelem olyan komplex, hogy számunkra felismert pontjait sokféleképpen rendezhetjük képpé, de ennek a rendezésnek dinamikusnak kell maradnia, mert a világ, mi és az ismereteink is változnak. Ha valaki előírja, hogyan és mit szabad belelátni a csillagokba, akkor jójcakát. Asztrologia lesz az asztronomiából. Az pedig nem tudja megmondani, mikor árad ki a Nilus.

Ad Dio 2018.09.06. 13:40:11

@korovjev:

"Jelenlegi tudomásom szerint nincsen Isten, és ebben meglehetősen biztos vagyok. Annak a valószínűsége, hogy valaki valamiféle bizonyítékkel előáll, quasi zero."

Kíváncsivá tettél: milyen bizonyítékokkal rendelkezel Isten nem létezésével kapcsolatban? Esetleg milyen tényre alapozva prognosztizálod azt, hogy soha nem lesz olyan ember, aki le tudja vezetni Isten létezését egy tapasztalatból?

"Isten létezésének (vagy a szeplőtelen fogantatásnak) a valószínűsége éppen olyan pontosan 50-50 mint Lenin betérése a krigmibe. Ugyanis bizonyítékok a létére nincsenek, csak éppen nem lehet 100% osan kizárni, hogy mégis."

Felhívom a figyelmedet, hogy ugyan azt mondod mint én, csak más szavakkal.

Isten létezése egy hipotézis, amit egyelőre sem cáfolni, sem megerősíteni nem lehet. Így két alapeset van, ahol a második tovább bomlik. Bizonyíték híján tudásra nem lehet alapozni, így A. a kérdést nyitva kell hagyni (agnosztikus) vagy B. hittel kell megválaszolni (teizmus-ateizmus).

Sajnálom ha belobbantom az allergiád, csak az igazság iránti elkötelezettség miatt nem kerülhetem meg, hogy jelezzem, hogy azok közé tartozok, akik úgy vélik, hogy állítani valamiről hogy nem létezik bizonyítékok nélkül, az bizony hit és nem tudás dolga...

"persze hogy elvesztek valamit, az önrendelkezésemet az egyszeri életem felett."

Anélkül hogy moralizálásba fordítanám a beszélgetést, azt gondolom, hogy ebben az elejtett félmondatodban rejlő súlyos félreértés a mozgatórugója a világ ateistáinak egy jó részének. Úgy vélik, hogy ha olyan pályán játszanak, ahol van egy erősebb/nagyobb szereplő is, akkor lehetetlenné válik az önállóság. Ez viszont nem így van. Legkorábban akkor mindenképpen szembesülni fog vele az emberiség, amikor találkozik egy az övénél komolyabb intelligenciával. Legyen az egy földönkívüli létforma, vagy akár az igazi AI. Isten (képzete) nem vesz el semmit az önrendelkezésből. Annyit tesz csupán (hozzá) a képhez, hogy ha ő létezik, onnantól tényleg van értelme kimenteni a katicát a vízből.

Ad Dio 2018.09.06. 13:48:08

@korovjev:

"(nekem legalábbis) arról szól, hogy a történelem olyan komplex, hogy számunkra felismert pontjait sokféleképpen rendezhetjük képpé, de ennek a rendezésnek dinamikusnak kell maradnia, mert a világ, mi és az ismereteink is változnak. Ha valaki előírja, hogyan és mit szabad belelátni a csillagokba, akkor jójcakát."

Ha tényleg ezt olvastad, akkor sajnos félreértetted az egészet, mert NEM ezt írta a posztoló. A kijelentés így hangzott: "A történelemnek nincs sem iránya, sem célja...". És én ugyan azt kifogásoltam, mint amit Te is most: aki kinyilatkoztat bizonyítékok nélkül, az próféta és nem tudós. A tudósokra kíváncsi vagyok, a prófétákra nem.

A valóság úgy áll, hogy korrekten a történelemről nem állítható sem a céltalanság, sem a célra törekvés, sem az értelmetlenség sem az értelmesség. Mindez csak egy ilyen vagy olyan hit eredményezte eredő lehet. Ha nem akarsz hinni, hagyd nyitva a kérdést, esetleg ne foglalkozz vele egyáltalán :-D.

korovjev 2018.09.06. 17:30:01

@Ad Dio: Ha egy hívővel lehetne logikusan érvelni, akkor nem lenne hívő. Hogyan bizonyítod be valakinek az ártatlanságát? A bűnösség hiányával. Nincsen bizonyíték Isten létezésére, tehát addig, amíg ez így van, én ártatlan vagyok. Hogyan bizonyítod be, hogy valaki nem fertőzőtt egy virussal? Nincsen benne antitest vagy virusantigén. Hallottál már az éterről (nem a vegyi anyagról), vagy a flogisztonról. Nem volt bizonyítható a létük. Gondolod, ha azt mondom, hogy olyan, mint éter nem létezik ez egy hitvallás?
"Hogy ki mit tekint forgácsnak, az általános szempontjából lényegtelen. Hogy egy hatalom mit (kit, illetve kiket) tekint forgácsnak, életbevágó lehet. Ha a vonalak irányvonalakká válnak, nagy bajban vagyunk. Az irányvonalak mindig tévesek." Erre céloztam, nem arra, hogy a történelemnek igenis lenne egy iránya. Hagyjuk a hitvitát, KP blogjáról persze tovább pengézhetünk.

Ad Dio 2018.09.06. 17:58:53

@korovjev:

"Ha egy hívővel lehetne logikusan érvelni, akkor nem lenne hívő."

Nono... akkor minek is vackolunk itt egymással. Két hívő... fene sem érti... ne lég yilyen szigorú már önmagadhoz ;-).

"Hogyan bizonyítod be valakinek az ártatlanságát? A bűnösség hiányával."

Alma és körte. Az ártatlanság vélelme a jog saját elve. Semmi köze a természettudományhoz.

"Nincsen bizonyíték Isten létezésére, tehát addig, amíg ez így van, én ártatlan vagyok."

Jesszusom :-). Senki nem mondta, hogy bűnös lennél. Hívó vagy, nem pedig bűnös. hinni nem bűn :-).

"Gondolod, ha azt mondom, hogy olyan, mint éter nem létezik ez egy hitvallás?"

Na. Ezt a pont kell kifejteni. A fizikusok (már a magára valamit is adó :-) ), csak akkor mondja bármire azt, hogy "nem létezhet" ha pozitív bizonyíték van ami kizárja - gyk a létezése üt egy természettörvény. Legyen erre példa a perpetum mobile. Minden más lehetséges vagy létező. Még nagy fizikusok is követtek el óriási baklövéseket amikor kizártnak tekintettek valamit (gondolj csak Einsteinre meg a kvantumosság alapelveire). Az, hogy egy-egy dologra ma nincs bizonyíték, nem alap arra, hogy állítsuk a nem létezését. És ez így korrekt, így tudományos. Sajnos amikor azt mondod: nincs Isten, hitet teszel. A kijelentésed semmivel nem "komolyabb", vagy "tudományosabb", mint annak aki ennek az ellenkezőjét állítja. Persze rosszabbnak sem rosszabb ;-)...