Volt az uborkaszezonban fodrozódó „kulturkampf” vitában (micsoda idők, hogy egy ilyen fogalom forgalomba kerülhet és maradhat) egy szöveg, a Szabó Tibor Benjáminé, amely a facebookon keringett, de amelyet érdemes kiemelni a szövegtengerből, reflektálni rá, mert több félreértést, és kommunikációs zavart is azonosítani lehet általa (és benne).
Ez a szöveg sorra veszi a „kulturkampf” vita kulcsszereplőit (úristen már megint leírtam), és megpróbálja őket műveiken, eddigi szerepvállalásaik révén elhelyezni, hogy tisztuljon a kép. Az egyik ilyen szereplő Békés Márton, akit Szabó Tibor Benjámin – ellentétben az ellenzéki jelzős szerkezetekkel – nem kormányzati apparatcsiknak, hanem a skinhead kultúra felől építkező „radikális filozóusnak”, a nemzeti anarchizmus képviselőjének nevez. S akinek a fő mondanivalóját azért nem értik a kritikusai, mert nem ismerik a műveit. Arról, hogy „kormányzati apparatcsik-e” vagy sem, nehéz vitatkozni, én nem használok ilyen címkéket. Egy tény maradt ki a Szabó Tibor Benjámin szövegéből Békés Márton politikai-intézményes pozíciójával kapcsolatban, az, hogy Békés a Terror Háza Múzeum kutatási igazgatója. Ebből a pozícióból beszél, így értelmezhető, amit mond. De nem ez a betöltött pozíció a legfontosabb tény. Hanem az a kérdés, amelyet Szabó Tibor Benjámin is feszeget: van-e itt valamiféle filozófiai-társadalmi program a kormány politikája mögött, és ha van, akkor az mennyire felel meg Békés radikális? nemzeti anarchista?, „utópisztikus radikalizmusának".
Szabó arra a következtetésre jut, hogy Békés „megy a maga feje szerint”, mert amit ő műveiben állít, az egyetlen „nyugati típusú kormányzat számára sem lehet rendszeralkotó” (ide értve most a magyart kormányt is). Szabót végül maga a magyar miniszterelnök cáfolta, amikor tusványosi beszédében tételesen megismételte a Békés által is mondottakat. Mint kiderült a „kulturkampf” tényleg egy hónapokon át felépített médiakampány, amelynek szerves részét képezte a Terror Háza Múzeum kutatási igazgatójának nyilatkozata, van mögötte politikai program, amelyet filozófiainak nehéz nevezni, újszerűnek, sajátnak, egyénileg kiérleltnek meg végképp nem lehet. Ez a program a háború, illetve a háború látszatának a politikába emelése, fenntartása – és ezzel párhuzamosan, bárminemű társadalmi, politikai pacifikálás, konszenzus keresés ellehetetlenítése. Háborús retorika, háborús pátosz, háborús giccs, „harci logika”, konfliktus mint politikai eszköz: számtalan szinten tér vissza ugyanaz Békés műveiben ugyanúgy, mint a magyar kormányzati politikában. Mindig az adott közeg befogadókészségének, ízlésének, igényeinek megfelelően csomagolva.
Ne mentegessük azzal, hogy ez egy öntörvényű (?) politikafilozófia, amely véletlenszerűen, pillanatnyilag találkozik a kormányzati programmal (propagandával). Az elmúlt húsz évben a rendszerváltó liberalizmus felől a szélsőjobboldal felé haladó Fidesznek (Orbán Viktornak) mindig is törekvése volt, hogy filozófiai bázist teremtsen, tudjon maga mellett-mögött. Sosem tudta ezt elérni, filozófusai rendre megszöktek, vagy kikoptak mellőle. Békést megtalálták, alkalmazták, használják, de nem mint filozófust.
Orbán Viktor lső filozófus tanácsadója, mentora Bence György volt 1990 és 1994 között, és éveken át hivatalt be nem töltve is maradt támogatója. A Fidesz eltávolodása a korabeli liberális politikától, jobboldali fordulata nagy részben magyarázható Bence munkásságával. A mai Fidesz-Jobbik viszony kapcsán egy mondatot emelek ki az itt belinkelt interjúból, a többit érdemes újraolvasni „a Fidesz 1994-es irányválasztásának köszönhető, hogy ma nincs fasiszta párt a parlamentben” Bence és a Fidesz viszonyáról annyit még annyit: Bence kollégái ellen indult el a második filozófus per 2011-ben. Ezt már Bence már nem érhette meg, és egyszer nagyon szeretném megkérdezni az illetékeseket: mentesülhetett volna-e az alól az eljárás alól, ami Radnóti Sándort, Heller Ágnest, Gábor Györgyöt vagy Vajda Mihályt érintette?
A jobbratolódást folyományaként az ezredforduló után jött a demokrácia újraértelmezése – 2009-ben jelenik meg Boros János könyve, a Demorkácia antropológiája, amelynek egyik kulcstézise az, hogy új alkotmányra van szükség. Nem, annak az alaptörvénynek, amely 2010-ben életbe lép, nem ez a könyv az eszmei alapvetése. Sőt, ezt a könyvet, amely sajátosan pozitívan ítéli meg a migráció (helyesen: szabad mozgás) jelentőségét, a nemzetállamok utáni kort, az új Európa születését, ma akár kormánykritikaként is olvashatnánk. Akkor még nem az volt, mint ahogy a korabeli Fidesz kormány politikája sem azonos a maival. De az alapötlet, hogy át kell alakítani a demokrácia-fogalmat, a demokrácia struktúrákat az itt van ebben a könyvben.
Boros János szakmailag is mélyen vitatott feladatot vállalt magára, ő alakította át a Tudományos Akadémia Filozófia Intézetét, ennek az átalakításnak a részeként kezdődik meg a kormánykritikus filozófusokkal való leszámolás, az új filozófus nemzedék „kinevelésére” való igény. És ez a konfliktus vetíti előre az MTA politikai ellenőrzésére tett mai lépéseket. Az eseményekről összefoglalót a Magyar Narancs közölt, Boros János álláspontja pedig itt olvasható .
A konzervativizmus megújulásának (de jó szókapcsolat) szószólója Nyíri Kristóf is, 2011-ben jelenik meg a Konzervatív időnézet című kötete (a Magyar Nemzet a konzervativizmus „radikális megújulásáról” cikkezik a Kép és idő című kötet kapcsán), és ekkor még ő is szószólója a ma oly gyakran hallott érveknek: nem működik a multikulturalizmus, ellehetetlenült a jóléti állam, veszélyeket rejt a globalizmus, és itt az ideje a rendteremtésnek a jövőben az emberi természetnek megfelelően. Az MTA Filozófia Intézetének átalakítása kapcsán Nyíri egyébként Boros mellett állt ki Nyolc évvel később azonban már kritikus az MTA -t érintő kormányzati kontrollal szemben
Ez idő alatt a magyarországi (és a kormányzati) konzervativizmus is átalakult, háttérbe szorult, nagyobb hangsúlyt kapott a radikalizmus, mint a konzervativizmus, mely konzervativizmust, dacára a filozófiai muníciónak, mégsem sikerült politikailag pontosan meghatározni, és képviselni. Másik „emblematikusnak” nevezett jobboldali, konzervatív filozófus Horkay Hörcher Ferenc. 2008-ban jelenik meg a Konzervativizmus, természetjog, renszerváltás: politika- és jogfilozófiai tanulmányok című kötete. 2004-ben összeállítást közöl a Heti Válaszban Világpolitika konzervatív szemmel, megszólaltatja John Kekest, Kenneth Minoguet, Riszard Legutkot és Harvey C. Mansfieldet.
Ami akkor fontos volt: a gyengülő Európa helyzete, az amerikai háborús szerepvállalás (Irak), és a hanyatló amerikai liberalizmus utáni forgatókönyvek. Valahonnan innen indul a konzervatív útkeresés, de tíz év alatt nem összeér, hanem eltávolodik a Fidesztől. Szó szerint ezzel a címmel jelenik meg jegyzete a Mandineren 2015-ben Miért távolodtam el a Fidesztől?
Hogyan jutunk el a személyes tanácsadó filozófustól (Bence György), a filozófia-tudományos élet szervező -politikai fogalomalkotó filozófusokon (Boros, Nyíri, Horkay Hörcher) a háborús propagandát intézményes lojalitással terjesztő, képviselő Békés Mártonig? Ez a kortárs magyar filozófia végének a története. Békés akkor bukkan fel, jut pozícióhoz, amikor mások már elfordultak, kihátráltak vagy éppen szembe fordultak a kurzussal. És olyan intézményes feladatokat, témákat, ügyeket vállal fel, amelyektől a korábbiak elhatárolódtak. Filozófia, szellemi, fogalmi pótlék, látszat egy kiüresedő, leegyszerűsödő politikai masinériában. Nagyon vékony szellemi máz.
Az elmúlt két évtizedben volt filozófiai ígéret az új konzervativizmusra új polgárságra, új Európára, új demokráciára. Se polgárság, se demokrácia, se konzervativizmus, az új Európa helyett pedig itt az új nemzetállam. Kb. itt tartunk